Már régóta foglalkoztatott bennünket az ötlet, hogy egyszer egy nemesfa hajót építsünk. Most a feleségem a nyaralás alatt beleszeretett egy olasz sporthajóba. Mivel az Pedrazzini Vivale Veloce eredetiben egy kicsit meghaladja a költségvetésünket, úgy döntöttünk, hogy közösen megépítjük az aero-naut Comtesse modelljét.
Az aero-naut azon kevés cégek egyike, amely még mindig „igazi” modellépítéssel foglalkozik. A kedvező árú kész modellek iránti növekvő kereslet ellenére a családi vállalkozás – immár a 4. generációban – hű marad a cégalapító mottójához: a MODELLÉPÍTÉS „nagybetűs”. A hagyományos vállalat 2022-ben már 100 sikeres évet ünnepelhetett.
A ScaleMonkey sajnos még nem tud ilyen hosszú sikertörténetet felmutatni, de dolgozunk rajta. Szóval, kezdjünk bele a modellépítésbe. A Comtesse készletet gyorsan megrendeltük, és valóban nagyon hamar meg is érkezett.
A lézervágott készleteknél nem szeretem az égésnyomokat, ezért először minden bordát, hosszmerevítőt és fedélalátámasztást lecsiszoltunk. Emellett minden belső élt is sorjátlanítottunk, mert így még kényelmesen elvégezhető.
Ezután már jöhetett is az összeszerelés. Az alkatrészek kiválóan illeszkednek egymáshoz. Egy apró pontatlanság volt a 13-as bordánál a 17-es fedélalátámasztáshoz. Ezt egy kis rétegeltlemez-darabbal javítottuk, amit csomópontként használtunk, majd mindent rendesen fehér faragasztóval összeragasztottunk.
Az oldalfalak ragasztása megkötött, és nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel. Most jöhet az alsó hajótest. Az elemek formára nagyon jól illeszkednek a bordavázra. Hogy a végén szép siklófelületet, illetve vízleválasztó élt kapjunk, a rétegeltlemez feneket pontosan a siklófelülethez (16-os alkatrész) csiszoltam.
Ezután hígítatlan fehér faragasztót vittünk fel a bordavázra, és a leírás szerint az elemeket az orrtól kiindulva a gerinc mentén beállítottuk és rögzítettük. A mi hajónknál az elemek optimálisan fekszenek fel a vázra, csupán a 9-es, 10-es és 11-es bordánál van egy kis rés. Ezt nem szorítottuk össze, hanem besűrített epoxigyantával töltjük ki.
Ilyen munkákhoz mi mindig az R&G epoxigyanta L-t és az L edzőt használjuk, szükség szerint pamutpehellyel vagy tixotróp adalékkal. Ez ugyan nem a leggyorsabb gyanta, viszont mélyen behatol a fába, kiváló szilárdságú, ugyanakkor rugalmas is.
De nézzük így… A modellépítésnél NEM a sebesség (természetesen az építés során) számít; ez egy hobbi, és az eredmény a lényeg.
Igen, ahogy az előző bejegyzésben röviden már írtuk, az általunk preferált gyantarendszer nem éppen a leggyorsabb. Így az egyes bordák és a hajótest belső oldalának sűrű gyantával történő ragasztása kissé időigényes. Ennek azonban megvan az előnye is: az ember így sok mindent észrevesz, ami nincs a legoptimálisabban megoldva. Erről később még bővebben…
Mielőtt a hajót a gyantázáshoz a lehetetlenebb pozíciókba állítottuk volna, természetesen mindig elvégeztünk apróságokat is, hogy kicsit előrébb vigyük az építést. Így készült el a fedélfelépítmény váza, és beragasztottuk a hátsó lépcsőfeljárót. A következő napokban ezt formára is csiszoltuk – „micsoda csiszolási munka”. De egyelőre nagyon elégedettek vagyunk az eredménnyel.
Miközben már napok óta sűrű gyantával kenjük ki belülről a hajót, bőven marad idő kisebb mellékmunkákra is. Így a tükörfalat már meg is erősítettük, és több szükséges kivágást is kimartunk.
Na, akkor jöjjön a hajtás. Az aero-naut gyári megoldása „hát igen” – működhet, de nem igazán az, amit mi a hajónkhoz elképzelünk. Nem lennénk ScaleMonkey, ha technikában nem tennénk rá még egy lapáttal, ezért a Gundert merev tengelyrendszere mellett döntöttünk. Ezek mereven kapcsolódnak a motorokhoz, ami tökéletes futást, így pedig rezgésmentes tengelyforgást garantál. A hajtásokhoz Cabonból készítettem egy motortartót speciális felfogatásokkal, így később könnyen be- és kiszerelhetők. Elég komoly fejtörő volt az összes szöget eltalálni, de passzol.
A rendszerünk tengelyei 5 mm vastagok, és sikló- valamint golyóscsapágyakon futnak. A propeller rögzítéséhez 3/16-os DogDrive-ot használunk.
Hasonló módosításokat a kormányrendszeren is végrehajtunk, mert egy 3 mm-es sárgaréz tengely… az nem igazán működhet. Itt egy 5 mm-es tengelyt használok rozsdamentes kormánylappal. Ennek a kombinációnak egy agilisabb kanyarvételt is jól kell bírnia.
A kormányrendszerünk nagyon nagy teljesítményű szervókhoz készült, például a KST BLS 359 WP-hez vagy a KST CM3510MG V6.0-hoz. Ez a két KST szervó vízálló, és 28 Kgf.cm, illetve 35 Kgf.cm nyomatékú. Emiatt úgy döntöttünk, hogy megerősítjük az aero-naut gyári szervólemezét, hogy ne csavarodjon. Ehhez egy karbon ráerősítést martunk, amelyet az eredeti lemezhez ragasztunk. Ezt a Servoboard-ot – akárcsak a kormányrendszert – megvásárolhatja a Shop-unkban.
A Servoboard beépítését lehetőség szerint még a fedél palánkozása előtt érdemes elvégezni, így elegendő hely marad az új kormánycsövek furatainak elkészítéséhez. Utólag is megoldható, csak egy kis többletmunkával. A kormánycsövek hajótestbe történő beragasztásakor a fordulatszám-szabályzók hűtővíz-bemeneteit is rögtön begyantáztuk.
Miután a hajótesten – amennyire csak lehet – minden munka elkészült, végre nekiláthatunk a fedélnek. Az első és a második réteg mahagóni furnért az aero-naut leírása szerint fehér faragasztóval ragasztottuk a bordavázra. Az egyetlen eltérés: nem kentünk rá pórustömítőt. Mivel az egész hajót utána Miposeal-lal fogjuk lekenni, erre nincs szükség, és a ragasztás is jobban tart. A második réteget a fehér faragasztó kikeményedése után már Miposeal-lal lezártuk, mert a harmadik mahagóni réteget gyantával szeretnénk felragasztani. Véleményem szerint ez szükséges, mivel az intarziákat 2 komponensű ragasztóval (a mi gyantánkkal) kell beragasztani, és így – hogy is mondjam – kapunk egy kiegyenlítő réteget is.
Az aero-naut leírása szerint az intarziákat a legfelső rétegbe illesztettük, és alulról 2 komponensű ragasztóval (a gyantánkkal) ragasztottuk. Mivel a végeredménynek szépen síknak kell lennie, frissentartó fóliát tettünk rá, és az egészet súlyokkal alaposan lesúlyoztuk a kötéshez. Így ezt jó egy napig száradni hagytuk, majd – ahogy említettük – gyantával a második rétegre felragasztottuk. Remek eredménnyel, ahogy mi látjuk.
A tükörfalat is háromrétegűre szeretnénk palánkozni, hiszen maradt elég anyag a mahagóniból. Ehhez most megkettőztük a bordavázat, majd a fedélhez hasonló módon a tatnál a maradék részt is lezártuk.
Most már csak az orr részen a dörzsléceket, valamint az oldalléceket kellett felragasztani, és az egész hajót lecsiszolhatjuk, majd első körben a HT 2 epoxigyantánkkal le is zárhatjuk.



Felkelttette az érdeklődését? Akkor erre: 2. rész